International Plaza – Tampa, Florida
2011.01.19
Már Ilka születése alkalmával is megpróbáltam (2x) a családi dödöllét összehozni, inkább kevesebb sikerrel. Úgy látszik hagyományt teremtettem, mert most Emese születésnapi (e.g. tejfakasztó) bulijára újra megpróbálkoztam vele. Ezúttal megörökítettem fényképeken is a folyamatot – az öreganyám és az apám receptje következik
Csak saját felelősségre!
Zalai-Vazsi dödölle sok személyre (legalább 2 tepsi!)
Végy egy kiló krumplit, kb. 2/3-ad kiló sima lisztet és persze 3-4 fej nagy hagyma (minél több-annál jobb!). Elkészítési idő kb 3-4 óra
step 1
Hámozd meg a burgonyát, kockázd fel jó apróra, öntsd fel pont annyi vízzel, hogy ellepje és dobd fel a tűzre szétfőni (fedő segíthet, hogy ne párologjon el azonnal az összes víz). Dobj bele jó sok sót (mondjuk úgyis sótlan lesz a végére). Ja, időnként keverd meg, hogy ne égjen le, de nagyjából hagyd így jó sokáig, legalább amíg “főzelék állagú” nem lesz.
step 2

Közben a hagymát kozkázd fel jó apróra (mintha pörkölthöz készülne), pirítsd üvegesre pár kanál zsír társaságában!
Vigyázz, hogy ne égesd el, mivel még majd sülni fog!
step 3
Ha a krumplifőzelék elkészült, akkor krumplinyomóval törd össze, amennyire csak tudod. Aztán válts át fakanálra és fokozatosan adagold befelé a lisztet – ezt érzésre kell csinálni, hihetetlenül sokat “felvesz”. Az eredmény a képen, kb.
Most dobd ki az anyagot az erkélyre “dögleszteni” (ahogy öreganyám mondaná). 1,5-2 óra múlva folytatjuk…
step 4
Egy evőkanál segítségével szaggasd ki a döglesztett tésztát, méghozzá úgy, hogy először belemártod a hagymás zsírba, majd a kiszaggatott dödöllét helyezd szépen el a tepsin. aztán dobd bele az előmelegített sütőbe, bátran lehet 200-250 fok!
step 5
kb 10-15 perc múlva kapd ki, amikor kb úgy néz ki, mint oldalt az utolsó képen!
Jó étvágyat!
ps. persze nem mindegy milyen lisztet, krumplit használsz fel a dödölle elkészítésére, de mint laikust ne kérdezz a részletekről!
Á október 24-re volt kiírva. De a minitesó csak nem akart jönni. 25-én sem. És még egy hétig sem…
Viszont november 2-án reggel már voltak bíztató jelek. Fájások jöttek-mentek, de mint kiderült nem túl periodikusan, úgyhogy csalódottan mentem dolgozni reggel, ebből ma sem lesz szülés. Nem könnyű úgy dolgozni, hogy az egyik kezem állandóan a telefonon van
Á 11 óra körül hívott, hogy rendszeresek a fájások és a szülésznő is azt javasolja, hogy menjünk be a kórházba és vizsgáltassuk ki az esetet, mert lehet, hogy ebből még ma gyerek lesz!
12:00-kor az iroda előtt maximálisan felpörögve vártam a taxit, amelyik hozta Á-t, a nagy pocakját és persze az összes bőröndjét.
“Nyugi, nem kell izgulni.”
“Tapasztaltak vagyunk.”
“Egyszer már végigcsináltuk, akkor most is menni fog.”
Persze másfél óra folyosói várakozásra voltam ítélve, amint megérkeztünk a szülőszobára: “meg kell vizsgálni a kismamát, hogy tényleg szülni fog-e” – na persze, majd visszatartja
Leültem egy sorstárs mellé és próbáltam gondolatelterelősdist játszani. Aztán kijött Á, hogy tényleg ma szülünk (el se hittem!) és ugyan menjek már le a büfébe egy melegszendvicsért, mert éhezik
Tiszta kékbe öltözve és egy sokás melegszenyóval érkeztem meg a második gyerekem szülőhelyére, az alternatív szülőszobába (igen, újra szerencsések voltunk).
Lehet, hogy a rutin vagy a korábbi emlékek tették, de ez a szülés hihetetlenül flottul zajlott le: volt egy kis nyögés, sikoltozás (csak a szokásos), vízivás, helyezkedés az ágyon balra, majd jobbra, aztán hirtelen jöttek a tolófájások – viszont a burok csak nem akart átszakadni. Na, egy kis köröm ezen is segített, majd eltelt 2 perc és kipottyant az újszülött kisbaba. A köldökzsinór csak a nyakán, a törzsén, a kezein és a lábain volt áttekeredve, amúgy semmi különös. Az első egy-két perc volt kritikusabb, mivel a tüdő is tele volt még magzatvízzel,és nem nagyon akart lélegezni, de aztán pillanatokon belül minden beindult, hál’ Istennek!
Aztán csak a szokásos dolgok következtek: köldökzsinór elvágása, fürdetés (szinte nem is volt rajta magzatmáz!), dédelgetés. Közben a doki megvizsgálta Á-t és a csodával határos módon egy karcolás nélkül megúszta az eseményt. Ennél természetesebb módon le sem zajolhatott volna: nem volt se gyógyszer, se varrás. Semmi, csak a szülés.
Hát így született meg Zámbó Emese 2010. november 2-án, 16:36 perckor.
Aztán átkísértem őket az újszülött osztályra, majd kidobtak a kórházból. Mehettem haza a tejfakasztó bulit szervezni…
Az idei évre tervezett nyaralásunk is megvolt. Győrt választottuk ki 2 éjszakára. Á talált egy panziót a neten, közel a belvároshoz és persze a vasútállomáshoz: a Tio Pepét.
Sokat nem vártam a szállásunktól, de annál pozitívabban csalódtam. Nagyon kedves szobát kaptunk (gyerekágyunk is volt!), nagyon családias a kiszolgálás, bőséges reggelivel (azt adtak amit csak kértünk), és mindez egy spanyol étterem első emeletén – persze, hogy az étteremben is ugyanaz a tulaj és mellé igazán figyelnek a panzióvendégekre, főleg a gyerekesekre…
És 10% kedvezmény jár az étlapról!
Mindenkinek ajánlom!
Sikerült a Győrkőc fesztivál közepébe csöppennünk, viszont irdatlan nagy tömeg volt, megszámlálhatatlanul sok babakocsival és futkározó gyerekkel. Sajnos nem voltak felkészülve az igazán kicsi gyerekek szórakoztatására (Ilka még csak másfél éves), úgyhogy egy körbenézés után mentünk is ebédelni
Győr szép, tiszta és nagyon hangulatos. Valahogy jó érzés sétálgatni a belvárosban, gyönyörűen rendezettek az utcák, nagy az élet hétköznap is. Jó dolog itt turistáskodni, na
Megvolt egy-két múzeum is (ugye a déli nagy melegekben), de nagyjából a fejünk után mentünk és betértünk ahova kedvünk volt, meg persze ahova Ilka rángatott bennünket.
Egy napot szántunk Pannonhalmára is. Soha többet vonattal!
Először jó ötletnek tűnt, hogy 25 perc alatt Győrből átvonatozzunk, majd megnézzük az apátságot, aztán kiderült, hogy a vasútállomás 40-45 perc gyalogútra van a hegyen álló apátságtól, és nincs járda, csak a kanyargós, szerpentines útszéle.
Az apátság nagyon szép és hűvös hely, kicsit kevés időnk volt, az idegenvezetés nagyon hasznos dolog. Sajnos nem maradt időnk alaposan körbenézni, mert ment a vonat vissza.
Örülök, hogy egy kicsit idén is el tudtunk menni nyaralni, pedig egy babakocsis 1,5 éves törpe és egy terhes anya is “nehezítette” a túrát.
Remélem, hogy legközelebb is legalább ilyen jó lesz!
Május 24-én ismét ellátogatott Budapestre Jean Michel Jarre, természetesen nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy újra meghallgathassam élőben a kedvenc előadóművészemet. Aki egy kicsit is szereti az elektronikus zenét, annak mindenképpen látnia kell egyszer a Mestert élőben. Ha jól számolom, akkor ez már a negyedik JMJ koncert (1993,1997,2008,2010) amire eljuthattam, szal már megérte élni.
A show újfent Jarre bevonulásával kezdődött, szinte hihetetlen, hogy ez a 61 éves (!) világsztár egyszerűen így, a tömegen keresztül megy fel a szinpadra. Döbbenetes indítás, mindig meglepődöm rajta. Közvetlen, emberi.
Ez egy olyan koncert volt, ahol felcsendült az összes nagy Jarre eposz, és természetesen minden rá jellemző szinpadi kellék is előkerült – a teljesség igénye nélkül: lézerhárfa, videókivetítés, tangóharmónika, theremin, élő kivetítés a színpadról, szemüvegbe épített kamera, lézershow… és persze nagyrészt élőben játszott (már amennyire ez a műfaj megengedni) és persze a technika ördöge többször is megviccelte őt és csapatát: nem szólaltak meg hangszerek, szétcsúsztak dallamok. Így volt élő, így lett varázslatos.
képek, videók Lovigabinál.
A Totalcar-on akadtam erre a cikkre és már akkor feltűnt, hogy a győri csapatban van egy névrokon. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valóban is rokon.
Ma este jött a hír… Ezúton is szívből gratulálok az unokatesómnak, Zámbó Zoltánnak és a nagyszerű győri SZEnergy Team csapatnak a győzelemért!
Ügyesek voltatok fiúk!
A Mátyás Király Hotelben sikerült eltöltenünk három napot (két éjszakát) és azt mondhatom, hogy elégedettek vagyunk. A hotel teljesen megfelel az olcsó, de jó minőségű pihenésnek. A wellness részleg tökéletesen az igényeimnek, ma is legalább fél órát töltöttem a szaunában
Az étel finom és nagyon odafigyelnek a gyerekekre is: külön menü, külön játszószoba, megszámlálhatatlan, érdekes játékkal. Nagyon élveztük!
Hajdúszoboszlón még meg kell említenem a Kemencés Csárdát, ahol isteni a kenyérlángos és a kiszolgálás is messze az átlagon felüli! A helyet pedig látni kell, autentikus alföldi csárda, persze élőzenével. Ha itt jársz, akkor feltétlenül térj be, én legközelebb is így fogok tenni!
Na, egy kicsit kiengedtük a gőzt, erre kellett ez a hétvége.
Tudom, hogy nagy a csend, de idő kell… idő…
Az adóm 1%-ának idei nyertese: “Alapítvány az alvási apnoe korszerű kezeléséért”
Adószámuk: 18067556-1-43
Manapság nagyon nehéz korszerű CPAP éjszakai lélegeztetőgéphez jutni, még OEP támogatással is kb 180-200e Ft. Ezt sokan nem engedhetik meg, pedig az alvási apnoe egy nagyon súlyos betegség: a magam példáján tudom. Ezért segítek idén nekik.
További infók: Alváscentrum
Régen éreztem már ilyet: van egy elektronikus hangszer, amivel eljátszanék legalább egy hetet egy elzárt szobában…
Fúvós? Pengetős? Billentyűs? Háát, mindenki eldöntheti saját maga…
Mikor kapok egy ilyet? Csak 3995 font és online meg is rendelhető…
A Pico nem is olyan drága, csak 359 fontocska…
Ha meg akarod rendelni nekem, akkor innen megteheted: http://www.eigenlabs.com/
Nézd meg az Avatárt a moziban! Ha teheted, akkor az IMAX-ben! Az élmény leírhatatlan, aki egy kicsit is szereti a granidózus filmeket, annak ez kihagyhatatlan lehetőség!
A film látványvilága nagyon erős, egyszerűen lehengerlő! A sztori egy kicsit lapos, néhány helyen banális, de mindent kárpótol a 3D világ. Képtelenség szavakat találni ekkora élmény után. Ha tehetném megnézném mégegyszer (akár minden nap), csak a minibébi nehezen enged el bennünket újra moziba…